Itteni életünk nagyobb részében dolgozunk. Fizikai munkát végzünk a házak, az energia-ellátás fejlesztésében, a gazdálkodás elindításában, a környezet élhetővé tételében az esőerdő közepén. A zöldház másik fele is tető alá került, az általunk nevelt és az itteni barátainktól kapott palánták már benn is vannak. Andris egy nagyon egyszerű és olcsó megoldást talált ki a fóliasátor kialakítására (PVC vízcsövekből állította össze a szerkezetet, a fóliát csődarabok rápattintásával szorította le, az első képen a sátor vége és a bejárat még nincs kialakítva). Kíváncsian várjuk, hogy beválik-e, ill. mennyi ideig fog szolgálni ez a fajta építési technika.
A második házban a felső terasz befejezése (elkészült a „fészek”) után elkészült a végleges, kényelmesebb lépcsőkorláttal, véglegesítettük a feljáró megoldást is. A helyzet az, hogy a dombtetőre az új erdei úton, majd egy lávaemelkedőn („lávalépcső”), majd egy nagyobb sziklahasadékot átlépve, kis füves (esőben sáros!) útszakaszon kellett feljönni. Az építkezés idejére ideiglenes megoldást alakítottunk ki, amely a mindennapokban és normál cipőkben kényelmetlen.
Az építésnek erre a részére nem volt előzetes terv, mert a terep feltárásakor derül ki, hol vannak fix pontok, ahol a tartógerendákat alá lehet támasztani. Az erre alkalmasnak tűnő helyeken a láváig le kell ásni, a földet le kell onnan szedni, sóderral (összetört lávakövek) ki kell egyenlíteni, betontéglát kell lerakni és erre jöhet a faoszlop vagy közvetlenül a fagerenda. Ha a vízszint, stabilitás, vízszigetelés rendben van, akkor a sziklára közvetlenül is elhelyezhetők az alátámasztások. Mindezt figyelni kell egy egyszerű fajárda, terasz (deck) kialakításánál is.
Ezért aztán a terep lehetőségeihez igazodva kell haladni a járdákkal a sziklák kiemelkedéseinek és mélyedéseinek, esetenként mély réseinek kikerülésével, áthidalásával mindhárom térbeli dimenzióra figyelemmel. Nálunk, csak egy rövid szakaszon kellett megoldani ezt a feladatot és mégis elég „változatosra” sikerült a feljáró vonalvezetése. Ezt a részt többnyire az építkezés korábbi szakaszaiból megmaradt faanyagokból készítettük el, hogy minél gazdaságosabb legyen a megoldás. A festés még hátravan.
Mari közben átképezte magát szobafestőnek, s kifestette a konyhát és a fürdőszobát. A nap végére - amikor mindene ragad - általában megharagszik az új "szakmájára", a festékre, amit nem tud kimosni a ruhájából, a hajából, lemosni a kezéről. Elhatározzuk, hogy "holnap" pihenőnapot tartunk. Az eredmények azonban minden nap meglágyítják a szívét és aztán másnap újrakezdjük. Így aztán beáll a rend: hétköznap munka, hétvégén fele-fele részben munka és pihenés. De ez így valahogyan mégis kellemes. Különösen, amikor a nap végén, este még belefér egy kis tengerpart, termál strand, ahol el lehet lazulni a kellemes vízben.
Eközben Andrissal találtunk egy jó kis helyet egy "erdei klub" funkcióra (lásd a fenti képen). Felmértük, elkezdtük tisztogatni. Egy már füves, sík részen - ahol korábban a kecskék el voltak kerítve - van egy ligetes terület, amelynek fái között, azokat felhasználva tetőszerkezetet lehet kialakítani, a túl sűrűn nőtt hosszú, vékony fákat kivágva tetőtartó rudaknak. A tető maga áttetsző hullámlemezekből állna megfelelő "szabással" és illesztésekkel, hogy az esővizet a fedett részek szélére tereljük. Így egy nagyobb, esőtől védett területet kapunk, ahol füves, salakos vagy fapadlós kialakítású kisebb tereket lehet kialakítani a közösségi élet számára. Ilyen hely a Mesefaluban eddig nem volt, de nagy szükség van rá, hogy többen is összejöhessünk.
Utolsó kommentek